Az Országos Családi Napok a Könyvtárban az Olvasókért címet viselő rendezvénysorozat programjai sorában egy kirándulást hirdettünk meg Jásztelekpusztára. A célunk az volt, hogy ellátogassunk a közelmúltban eltűnt település helyszínére, s felfedezzük nyomait az egykoron ott virágzó életnek.
     Bár az időjárás igencsak kedvezett nekünk, hiszen hét ágra sütött az őszi nap, az útviszonyok igencsak próbára tették a kirándulásra vállalkozókat. A földutakat a traktorok olyannyira tönkretették, hogy a gyalogosok számára szinte járhatatlanokká váltak. Több esetben kellett az utat elhagyni, s vállalni a mellette húzódó erdősáv ágai közötti bujkálást. Az úttalan utak azonban senkinek nem vették el a kedvét. Hősiesen állták a próbát a legkisebbek is.
     Az egykori településre közeledve a szántásban egyre gyakrabban felbukkanó téglatörmelék jelezte csupán, hogy itt valaha házak álltak. Jásztelekpusztán évszázados tölgyek köszöntöttek bennünket. Néhányan próbálkoztak körülölelni őket, de nem volt könnyű a feladatuk. Elsőként a település egykori temetőjét kerestük fel, hol felidéztük a település történetének legfőbb jellemzőit. Még állnak az egykoron birtokos Benyovszky család kriptájának falai, még dacol az idővel, de lassan nyomait is nehéz lesz felfedezni. Az erdő lassan visszaveszi mely egykoron az övé volt. Pedig olyan nevezetes családról van szó, melynek legismertebb tagját – Benyovszky Móricot - ismerhetjük a „Vivát Benyovszky!” című népszerű filmsorozatból is. Az egykori madagaszkári király tisztelete úgy tűnik nagyobb ma is a távoli szigetországban, mint hazájában.
     A temetőben még jónéhány sírkő látható. Néhány közülük már elbukott, s az avar alatt csak sejteni lehet a sírhantot, egy pár síron viszont most is friss virágot találtunk. Megérdemelne a terület valamiféle helyi védettséget. Jelenleg csak „erdő” az hivatalos státusza.
     A közeli kis hegytetőn – vállalva a hozzá vezető bozótos utat – felkerestük a nevezetes földvárat. Nem könnyű felfedezni. Csak az leli meg, aki már járt itt, s tudja, hogy hol kell keresni. A helyszínről a szakember régész jegyezte meg, hogy hazánknak egyik legszebb, legépebb földvára. A letűnt századok ellenére kiválóan látható a hármas gyűrű védvonala, a nyugati irányban lévő hátsó bejárat.
     Hazafelé már egy kicsit gyorsabban haladt a csapat. A gyerekek bírták a túrát a legjobban, ők még akkor is szaladgáltak körülöttünk, felfedezve a tájék nyújtotta érdekességeket.