Rendhagyó
gondolatok egy könyvbemutató előtt
-
Új könyv
jelenik meg kistéréségünk településeiről, idegenforgalmi értékeiről. Kiadója
a Leader tevékenység kapcsán a vidék felelemekedéséért dolgozó DIPO Khe,
a nyomdai munkákat pedig a Gödöllői Innovációs Központ végezte. A könyv
szerzője ismert helytörténész, Végh József. A könyv valódi bemutatója a
városi könyvtárban július 7-én lesz az érdeklődő közönség számára, de a
legérintettebbek a polgármesterek, DIPO tagok már átvehették példányaiakat
a közelmúltban tartott DIPO közgyűlés alkalmával. Mindamellett, hogy a
nagyközönséget ezennel is meghívjuk a 7-i premierre, alább egy rendhagyó
recenziót adunk közre.
GiK
Mit tettél XX. század?
A
minap egy térségünkről szóló figyelemre méltó útikönyvben tallóztam. A
könyv szerzője Végh József, a Magyar Kultúra Lovagja, foglalkozását tekintve
Rétság Város Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Hivatásának azonban
a helytörténészkedést tekinti, amit számos önálló könyve és sok-sok publikációja
is bizonyít.
Az útikalauz
gondozója egy rejtélyes hangzású mozaikszó: DIPO, azaz Duna-Ipoly Határmenti
Együttműködés Helyi Közössége Közhasznú Egyesült. A könyv 19 térségi települést
mutat be, Bánktól Tolmácsig. Falvanként haladva a szerkezet világos, tájékoztató
jellegű és bevallottan turistacsalogató. Előbb az adott helyiség történelmével
arányos hosszúságú rész, majd híres szülöttei következnek. Végül, pedig
a kitűnő minőségű képekkel alátámasztott látnivalók felsorolása és diónyi
története olvasható.
A bédekker
nyomda-technikailag is kitűnő turistazsákmány. Áttekinthető, lapjai néhány
esőcseppet is elbírnak, a fémszálas spirális összefűzés révén a könyv az
aktuális földrajzi ponton visszafelé is összecsukható. Végén egy pontos
térkép is található, melyen minden – turisták számára kihagyhatatlan –
adat fellelhető. Az otthoni útvonaltervezést elősegítendő van benne egy
CD-melléklet is, melyről Németh Csaba orgonajátéka és Komlóssy Gábor trombita
és szárnykürt szólói és duettjei hallgathatók. A szerzők nagyszerűek, az
előadás érzékletes, s ahonnan e barokk zene felcsendült; az a bánki templom
Rieger orgonája.
A tárgymutatóban
a szerző 160 látnivalót sorol fel. (Bizonyára több és átfogóbb is lehetne,
de a terjedelmi korlátok szükségszerűen határvonalat is húznak.) Ebből
mintegy nyolcvan szerepel képpel és a hozzávaló történettel, a falvak sorrendjében.
Az alaposság és a viszonylagos bőség ellenére: lehetetlen volt nem észrevenni,
hogy e látnivalók nagy részét nem a XX. században hozták létre. A gondolatnak
utánaeredtem. A 80-ból 20-at találtam, ami múlt századi keltezésű! Ezek
összetétele: 6 db helytörténeti gyűjtemény, 6 db emlékmű, kopjafa, 4 db
templom vagy imaház és 4 db kúria illetve kápolna.
Ennyi
tellett e századtól? Keserű tény: ennyi. Született egy csomó civilizációs
szemét, két világháború, aztán néhány emlékmű meg kopjafa. Hát nagy dicsőség,
nem mondom! Ennyit talán még a neandervölgyi is produkált! Mintha egy hatalmas
olló a teremtés filmszalagjából kivágott volna száz évet! Az értelmetlenül
elvesztegetett időt pótolni már lehetetlen. Akik azonban most élnek és
hatalmukban
áll az építkezés feletti döntés, gondolják végig, hogy ha majd egyszer
emlékezni kell: unokáinknak is „menjen”!
Kázmér
|