A minap egy térségünkről szóló figyelemre méltó útikönyvben tallóztam. A könyv szerzője Végh József, a Magyar Kultúra Lovagja, foglalkozását tekintve Rétság Város Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. Hivatásának azonban a helytörténészkedést tekinti, amit számos önálló könyve és sok-sok publikációja is bizonyít.
     Az útikalauz gondozója egy rejtélyes hangzású mozaikszó: DIPO, azaz Duna-Ipoly Határmenti Együttműködés Helyi Közössége Közhasznú Egyesült. A könyv 19 térségi települést mutat be, Bánktól Tolmácsig. Falvanként haladva a szerkezet világos, tájékoztató jellegű és bevallottan turistacsalogató. Előbb az adott helyiség történelmével arányos hosszúságú rész, majd híres szülöttei következnek. Végül, pedig a kitűnő minőségű képekkel alátámasztott látnivalók felsorolása és diónyi története olvasható.
     A bédekker nyomda-technikailag is kitűnő turistazsákmány. Áttekinthető, lapjai néhány esőcseppet is elbírnak, a fémszálas spirális összefűzés révén a könyv az aktuális földrajzi ponton visszafelé is összecsukható. Végén egy pontos térkép is található, melyen minden – turisták számára kihagyhatatlan – adat fellelhető. Az otthoni útvonaltervezést elősegítendő van benne egy CD-melléklet is, melyről Németh Csaba orgonajátéka és Komlóssy Gábor trombita és szárnykürt szólói és duettjei hallgathatók. A szerzők nagyszerűek, az előadás érzékletes, s ahonnan e barokk zene felcsendült; az a bánki templom Rieger orgonája.
     A tárgymutatóban a szerző 160 látnivalót sorol fel. (Bizonyára több és átfogóbb is lehetne, de a terjedelmi korlátok szükségszerűen határvonalat is húznak.) Ebből mintegy nyolcvan szerepel képpel és a hozzávaló történettel, a falvak sorrendjében. Az alaposság és a viszonylagos bőség ellenére: lehetetlen volt nem észrevenni, hogy e látnivalók nagy részét nem a XX. században hozták létre. A gondolatnak utánaeredtem. A 80-ból 20-at találtam, ami múlt századi keltezésű! Ezek összetétele: 6 db helytörténeti gyűjtemény, 6 db emlékmű, kopjafa, 4 db templom vagy imaház és 4 db kúria illetve kápolna.
      Ennyi tellett e századtól? Keserű tény: ennyi. Született egy csomó civilizációs szemét, két világháború, aztán néhány emlékmű meg kopjafa. Hát nagy dicsőség, nem mondom! Ennyit talán még a neandervölgyi is produkált! Mintha egy hatalmas olló a teremtés filmszalagjából kivágott volna száz évet! Az értelmetlenül elvesztegetett időt pótolni már lehetetlen. Akik azonban most élnek és hatalmukban áll az építkezés feletti döntés, gondolják végig, hogy ha majd egyszer emlékezni kell: unokáinknak is „menjen”!