Óvári János kiállítása
-
Nem először nyílik kiállítása Óvári Jánosnak, Rétság egyik festőjének a művelődési központ galériájában. Legutóbb 2 esztendeje jöttünk össze akkori képeinek megtekintésére. A két év elteltével ismét egy új anyaggal lepte meg a nézőket. Nem csak más képek kerültek falra, hanem a stílus alakulását - kis túlzással élve - a korszakokat is nyomon lehet követni. Miközben a festői eszközök, az ábrázolás módszere azonos és jellemző a szerzőre.
      No az elemzésről ennyit, mert e tudósítást nem művészettörténészként és még csak nem is avatott műkritikusként írom. De az biztos, hogy Óvári János művészete ezer szállal kötődik Rétsághoz. Nem csak azért, mert itt lakik, itt és a környéken végzett pedagóiai vezető munkát. De azért már igen, mert az első kiállításon való megjelenése is ebben az intéményben volt. (Csoportos kiállításon Németh Árpáddal, Jánszki Etelkával és Várszegi Istvánnal) Akkor amatőr művészek bemutatkozásaként volt rendezhető a kiállítás, mert nem ám úgy volt negyedszázada, hogy csak úgy falra kerülnek a képek. Bizony volt zsüri, vélemény, és csak a szigorú ítészek engedélye után bátorkodhatott az intézményvezető felületet adni az amatőröknek. Már másodszor írom ezt a szót, mert hát az amatőr alkotásnak van egy semmivel össze nem hasonlítható romantikája. De nem elsősorban ezért idéztem fel az egykorvolt eseményeket. Azért inkább, hogy az akkor falra került művek sem voltak amatőrök, még akkor sem, ha a szót nem degradáló jelzőként alkalmaznánk. Pontosan látható volt, hogy az ott bemutatott képek létrehozói tehetséggel megáldott emberek, akik sok kiváló alkotással ajándékozhatják meg a nézőt. És így is történt. Azóta már több tárlatra való anyagot állított össze Óvári János.
     A megnyitó közönségét - akik most is alig fértek be a galériába - elsőként Végh József, az intézmény igazgatója köszöntötte. Majd Dovák Panka Gyopárka hededűjátékában gyönyörködhettünk. Méltatást, köszöntőt, kis elemzést, és a baráti kapcsolat felelevenítését Dr. Végh Károly irodalomrörténésztől hallottunk megnyitó gyanánt. Az elhangzottakból nem idéznénk, mert ígérete szerint a szöveg írott fromáját itt a cikk után feltüntethetjük, így mindenki elolvashatja.
      Azután ahogy a köszöntő után lenni szokott, a művek megtekintése mellett más élmények is vártak a jelenlévőkre. Mert minden kiállításmegnyitó egyfajta zarándoktal is, amely megtiszteli a képek készítőjét, de a régi ismerősök, barátok kollégák találkozása is. Most is így történt. Aztán a kötetlen beszélgetést szolgálta, hogy a másik teremben egy kisebbfajta fogadás várta a vendégeket. Süteménnyel, itallal még kötetlenebbül folyhatott a szó, hangozhattak el a gratuláló szavak, és az érdeklődés, mikor, hol lesz a következő ... 
       A szokásos befejezés szerint itt mondom el, hogy a tárlat május 5-ig tekinthető meg a művelődési központ nyitvatartási idejében. Ezért is - meg azért, mert a fotó nem adja vissza a képek azon hangulatát, ami csak az eredeti szemlélésével tapasztalható meg - most sem adunk teljes fotós műfelsorolást. A megnyitó eseményeit és hangulatát idéző felvételek után pár festmény kicsiny változatát inkább csak kedvcsinálónak, a tárlat megtekintésére szóló invitálásnak szántuk.
GiK -
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-