Hatalmas  buli Nagyorosziban


Nem éppen ma volt, bár nem is olyan régen, hogy ne lenne érdemes megemlékezni egy remek rendezvényről, amely Nagyorosziban volt alig több mint 10 napja. Hosszabb bevezető helyett csak köszönetet mondunk tudósítónknak, aki a képeket készítette, és gondolatait - nem is akármilyen színvonalon, hanem irodalmi igényességgel - megosztotta szerkesztőségünkkel, és ezáltal a nagyközönséggel.

GiK  

Bevetésen a HEMO-ban
 
Tavaly nyáron figyeltem fel az éjszakai égen folyamatosan körbeforgó fénykötegekre, amiről csak kutyáim gondolták; hogy UFO ereszkedett le Nagyorosziban. A járdabeszédben azt hallottam: „Végre van valami a HEMO-ban! Mér, mi van a HEMO-ban? Retro-házban retro-party, ahogy azt Kislipi elképzeli!” Üdvözlendő ötletnek tartom ifjabb Lipták István augusztusi rendhagyó, ám a hagyományteremtés szándékával megtartott I. Palóc Gulyásfesztiválját, ahol több száz ember megfordult. Igazi telitalálat volt egy sztárcsapat szerepeltetése; jelesül a Kozmix együttes. Ha híreim nem csalnak: idén folytatódik a történet, újabb sztárvendég felléptetésével.
     Akik fiatalságukat felejtősre vették, azoktól kérdezem: vajon milyen – akárcsak havonta megvalósuló – szórakozási lehetőséget nyújt Nagyoroszi a meghosszabbodott életkorú fiatalságnak? Semmilyet. Ezért azok a 20-30-40 körüliek, akik egy-egy hétvégén bulira vágynak, kénytelenek valamelyik szomszéd községbe vándorolni. Rosszabb esetben marad egy helyi hangulat-karbantartó vagy a lebutított televízió. Az érintett korosztály szemszögéből e két utóbbi lehetőség egyáltalán nem „király”, mert nélkülözi a csoportélményt. Amiből közösség teremtődhetne! (Anélkül meg nem megy!)
     Február közepe nem a kertápolás időszaka, ezért deresedő szakállam kíváncsiságát követve elmentem a Valentin napi bulira, partira, retro-ellágyulásra, nevezzük bárminek is. A hirdetmény szerint a 90-es évek zenéje lesz hallható – ez még nekem is bejön. A hely: (retro-szerűen) a HEMO. (Találhatnánk már valami korszerűbb nevet a HELY-nek, amit a közbeszéd is elfogad!) Időpont: 2010. február 13. Közelebbről: estétől reggelig.
     A Valentin nap ünneplése 1990-ben, a „vasfüggöny” eltakarításával érkezett Magyarországra. Őselődje – ha hihetünk a krónikáknak – i.sz. 269-70-re tehető. A bomló Római Birodalom és az éledő kereszténység korszaka. Egy akkori pap mártíriuma szerelméért. Az ünnep elterjedése mégsem az öreg kontinensnek köszönhető. Amerika fedezte fel önmagának, aztán globalizálódott. Vallási, nemzeti, földrajzi vagy kulturális hovatartozástól függetlenül megtartják az ünnepet. Az angolszász hagyománnyal szemben, magyar sajátosság, hogy elsősorban szerelmesek köszöntik egymást, a szokás nem terjed ki barátokra, osztálytársakra, munkatársakra.
     És jött a „barlang”, melynek aznapi bérlője, szervezője Lipták Pisti, az ifjabb!
     Megnyugtató volt látni a feszes portaszolgálatot s a felvigyázók szinte észrevétlen cirkálását. Rendbontás vagy akár annak kísérlete is eleve lehetetlen.  Akik (itt is) elfogadják a hely adta játékszabályokat, azokkal semmi baj sem történhet. A büfé árukínálata átlagos, árszintje visszafogott. A régi „éttermi” részben ügyesen helyezte el Burai Roli a mélynyomókkal dúsan turbózott hangfalakat, no és az elmaradhatatlan, színes fényeket pörgető lámpákat. Este nyolctól fokozatosan szállingóztak a fiatalok, miként a dj. szaktársai is, akik szakmai szemmel tekintettek a terem végi asztalsor tetején terpeszkedő „cuccra”. Az éjszaka folyamán olykor-olykor ők is belelapoztak a CD-tárakba, amik táskaszám kínálták a 90-es évek zenei anyagát.
     Ahány buli, annyiféle csapat. Itt éjfél után a százon felüli résztvevők közel fele a klasszikus táncrendet elhagyó stílusban koptatta a márványlapokat. Kisebb rész körülülte a táncolókat s azon tűnődött: beálljak vagy se? Aztán volt egy töredék, amely a „presszó rész” bárpultjánál tett kísérletet arra, hogy egy beszélgetés kerete közt megváltsa a világot.
     Hajnal egy körül egy magamfajta „marslakó” érkezett, ki ugyan nem volt szakállas, ám öltönye, fehér inge és nyakkendője jelezte: odaátról jött. A keverőpult mögött mikrofont ragadott és bemutatkozott. Körmendi Ákos, a Rétsági Rendőrkapitányságtól. Szerintem, ha Kislipi nem szól, még mindig tátva lenne a szám! Ahogyan másoknak is. A drog-prevencióról beszélt. A kábítószer-függőség megelőzéséről, a fogyasztás emberölő hatásáról. Hát nekem eszembe nem jutott volna egy buli kellős közepébe ékelni ezt a tájékoztatót! Ám ifjabb Lipták Pistinek eszébe jutott, s milyen jól tette, hogy megvalósította! Hiszen: partra vetődött halnak hiába mondjuk, hogy ússzon! Az már több mint késő. Ennek a tájékoztatónak ott és akkor ütése volt, annak ellenére is, hogy néhányan az italpulthoz sodródtak. Ami még meglepőbb volt: kérdések is elhangzottak. Azt nem állítom, hogy nyelvileg pontos megfogalmazásban, de maga a tény, hogy ilyen közegben is „ráfordultak” a problémára, nagyon fontosnak gondolom. Jelentőséggel bír, hogy a bátorságon túl, Körmendi Ákos úrnak volt nyelvi készlete, képessége a pontos és helyhez idomuló megszólalásra. Végül is a legnehezebbet vállalta: megfelelő helyen, pontos időben, jól megszólalni. E fél órás rendhagyó fellépést fütty vagy rossz beszólás nem akasztotta. Miként a Palóc Gulyásfesztiválból, úgy e felvilágosító epizódból is lehetne/kellene hagyományt teremteni.
     Hajnal három óra felé a „zenészek” nem, de én „hazaballagtam”. Az ifjúság bírta még, csak az „én órám mutatott fél hatot”. Nagy okosságok helyett csak a helybeli bölcselmet ismételhetem: „Így van jól, mert másként nem lehet.”
Kázmér  

Köszönetnyilvánítás
     Ifjabb Lipták István, a Valentin napi és a Palóc Gulyásfesztivál főszervezője ezúton is köszönetét fejezi ki Körmendi Ákos úrnak - ki a Rétsági Rendőrkapitányság Bűnügyi osztályának munkatársa -, a szokatlan időpontban és „furcsa” helyen megtartott tájékoztatójáért! A további, vélhetően gyümölcsöző együttműködés reményében bízva:
Tisztelettel:

Ifjabb Lipták István 2010. február hava, Nagyoroszi  

 
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-