Rétság hóban
-
Nem hébe,
hanem hóba. Egész pontosan hóban! Még pontosabban soha nem látott rengeteg
hóban. Annyi, de annyi fehérség hullott ránk, hogy nem is tudunk vele mit
kezdeni. Bizony igaz, hogy a két napra jutó hóesésben környékünk megdöntötte
a meteorológia összes eddigi csúcsát. Az ugyanis 38 cm volt két napra.
No de ne örüljünk! A nálunk hullott 45-48 centiméternyi, térdig érő kristályos
égi áldással nem lettünk elsők. Romhányban ugyanis 55 cm jutott. Már ebben
is lekörözték a körzetközpontot ...
Tény, hogy a gyerekek örülnek a hónak. Lehet szánkózni, csúszni, hemperegni
az égi áldás ezen formájában. Hóembert is lehetne építeni, de valahogy
itt a városközpontban a korábbi szokásoktól eltérően egyetlen három golyóból
egymásra emelt figurát sem láttam felépülni. Talán már ez is a múlt retro
romantikájának körébe sorolható, mint nyáron a papírsárkány? Kár, mert
a havazás utáni tiszta időben a szabadban mozogni egészséges, és örülni
a felépült hószobrászati alkotásnak különös élmény.
Aztán a sok hónak persze nem csak örömeivel találkozunk, hanem gondjaival
is. Meg kell mondjam ez az írás nem a hóeltakarítás problémáival foglalkozó
glossza akar lenni. Azzal kapcsolatban a fórumban már elég sokmindent leírtak
a helyben lakó hozzászólók, azt kár lenne megismételni.
-
Nézzük a
szebbik oldalát
A zord szombat után alig enyhülni akaró vasárnapot követő hétfőn ragyogó
napsütés vonta csillogó ezüstbe a tájat. A még "szüziesen fehér havat"
(Pilinszky) végignyaldosták a távoli Nap meleget alig adó szikrázó sugarai.
A tiszta ég valami különös kékséget vett magára. Ilyenkor egy vérbeli fotós
(ez lennék én) nem is tehetne mást, mint veszi a fényképezőgépét, és megpóróbálja
valahogyan tettenérni, megörökíteni ezen pillanatok különlegeségét. Én
megpróbáltam. Hogy milyen sikerrel, azt majd az olvasó eldöni. Ha tetszenek
a képek, akkor megért úgy két tekercsnyi filmet. Ha pedig valaki csinált
szebbeket, izgalmasan jobbakat, küldje el akár albumba foglalva, szívesen
megmutatjuk azokat is a nyilvánosságnak.
Tulajdonképpen a délelőtti városközponti "körömet" végigjárva kattintgattam
kis Nikonomat. Polár szűrő ugyan nagyon jól jött volna, de olyanom még
nincs. Pedig az lenne csak a csudálatos, amit egy ilyen karika tud művelni
az ég kékségével ... No nem baj, amit láttam, annak nagyrésze azért visszaköszön
a képeken. Elsősorban azokat a tájakat, tereket akartam megmutatni, ami
"Rétság szebbik arca" kategóriába a tavaszi, őszi összeállítás mellett
egy télit is felvonultat. De nem titkolhatom, azok a helyek is vonzották
az objektívet, ahol még láthatóan inkább bosszúság a sok szivacsos szürkésen
fehér "ajándék". Ezeket kommentár nélkül közé raktam a válogatásnak, mert
úgy gondolom így teljes a kép. Amúgy meg a városközpontban hétfő délutánra,
kedd délelőttre nagyjából lehet mozogni. Ahol meg nem ott úgysem számíthatunk
másra csak a majdani olvadásra. No az nem jön majd valami jól, mert a hókupacok
legtöbb helyen a lefolyók fölé lettek túrva, aztán jól átjegesedve nem
engedik le az első olvadásokat. A szétfolyó víz majd jól visszafolyik járdákra,
a parkoló aszfaltjára, a parkok gyepére és más helyekre. Sajnos nem kevés.
Összességében ennyi hónak több a víztartalma, mint a legnagyobb nyári zuhénak,
amikor a főút a városközpontig hajózható folyammá változott. No a hajózhatóság
az túlzás, de aki egy kenut hirtelen előkapott volna, biztosan száraz lábbal
mehetett volna a művháztól a könyvesboltig. No ha erre emlékeznek, akkor
lehet sejteni, hogy annyi, vagy még több víz keletkezik ennyi téli csapadékból.
Abban reménykedhetünk, hogy nem egycsapásra áraszt el bennünket árjával.
De hogy lesz latyak, sár és probláma ebből is, az előre tudható.
Mégis nézzük tehát a szép oldalát. Így is lehet látni városunkat. Aztán
ha csak azt sikerült elérni, hogy megőrizzük az utókornak ezt a pár felvételt
a rekordmértékű csapadékról, akkor is megérte lefotózni, közzétenni.
GiK
Olvasónk küldte:
Both József fenyőfás, napsütéses, havas felvételei |
