Szalagavató a középiskolában
-
Minden középiskolában különféle diákhagyományok élnek az oktatási időszakok eseményei mellett. Nem csak az évnyitók, évzárók, és a ballagás teszik emlékezetessé a tanulással töltött esztendőket. Három évtized után ismét szalagavatót rendezett a városunkban működő középiskola. Mert tény hogy akkor a nappali tagozatos képzés megszünt, de esti és levelező formában folyamatosan volt középiskolai oktatás városunkban. Kár, hogy abban a képzési formában nem szerveztek szalagtűző önnepséget. A mostani 12. évfolyamosok viszont rendeztek. Vidámsággal, komolysággal, gazdag programmal.
      Már hetekkel ezelőtt a délutánok a művelődési házban a tanulók nyüzsgésével volt hangulatos. Lelkes és szorgalmas összejövetelek voltak ezek. Tanultak táncot, színpadi jelenetet, éneket. Készültek a január 15-i hétvégére. És hát ahogy lenni szokott, ez a készülés is önmagában élmény. Aztán a következő, hogy az így kidolgozott műsort bemutassák szüleiknek, rokonoknak, tanáraiknak, iskolatársaiknak és az érdeklődőknek. No nem is volt hiány érdeklődőkben, teljesen megtelt a művelődési központ feldíszített szanházterme.
      A Himnusz hangjai után verses köszöntés következett, majd Mocsári Gergely a tagozat vezetője köszöntötte a megjelenteket. Azután Mezőfi Zoltán polgármester idézte fel az egykori szalagavatókat, és kitért a nappali tagozatos oktatás szervezésének kezdeteire, amelyek eredményeként a mostani évfolyam már gőzerővel készülhet a felnőtté érés nagy vizsgájára. Majd Dobai Szabolcs művésztanár hegedűjátéka amelte az est hangulatát.
     Az utolsó éves diákokat megkülönböztető szalagjelzés elsőként az évfolyam osztályfőnökének szíve fölé került fel. Számára a középiskola igazgatója tűzte fel az imtézmény nevét és az évszámot tartalmazó emléket. Ezután az osztályfőnök szólította sorban a tanítványokat, és átadva, feltűzve helyezte el az apró emlékszalagot. A nebulók után "megszalagozta" a tagozatvezetőt és az középiskola igazgatóját is.
      Lavaj Árpád köszöntötte ezután az ünneplőket és az ünnepelteket. Felelevenítette az évszazadokra visszanyúló hagyomány eredetét, és jó felkészülést kívánt a tanulóknak az érettségi vizsgához. Ezen hivatalos részt a Szózat hangjai követték. Majd az legördülő függyöny is jelezte, hogy a színpadon a következő történések már koránt sem a komolyság jegyében zajlanak.
      ifj. Majnik László gitáros éneke után az egész osztály egy fergeteges, jelmezes táncos jelenetet mutatott be. Afféle fiatalosat, lendületeset, felszabadultat. A nagy tapssal honorált műsorszám után virággal köszöntötték Rák Orsit, aki mindezt betanította számukra. És bolondozással, vidámsággal folytatodott az élet a deszkákon. Egy stilizált jelenetben egy nagyamama emlékezett középiskolás éveire, és mesélt a köré sereglett nagy családnak. Emlékeiben felelvenedett korábbi nagy családja az osztálykozösség. Minden tanár és tanuló kapott egy-egy jó mondatot és néhány vicces megjegyzést ebben az emlékkönyvben. Nagy derültséget okozott a legtöbb találó jelző, jellemzés. De ezzel még koránt sem ért véget a programsorozat. Az osztályközösség kórussá alakulva énekelt a hangulathoz illő slágereket.
      Ma már a korszerű technika is bevonul az osztálytermekbe, de az ilyen rendezvényeken is általános, hogy a számítógép és a projektor is szerepet kap. A vetítettképes előadáson "Ilyenek voltunk" címmel minden tanuló gyermekkori képe mellé odekerült a mostani, és homoros jelenetek sora, az iskolaélet vidámabb oldala sugárzott a vetítővászonra zenei kisérettel.
      Közben az előtérbe már várakozott a közönség egy része, és újra csak ruhát váltva az avató főszereplői. Amint véget ért a benti vetítés, az aulában felcsendült a zene, és fiatalok fehérruhás, férfias öltönyos tánca kápráztatta el a közönséget. Egy kedves gesztus következett. Itt köszönték meg a szülőknek az eddigi kitartást és támogatást, és egy-egy szál virág átadásával is kifejezésre juttatták. Majd a tánc folytatódott. A szülőket is bevonták a lendületes hullmázásba, és szabadabb programmal folytatódott az est. Kisebb fogadással is készültek, az asztalokon üdítő, szendvics, pogácsa kinálta magát. Aztán az alkalmat, a szép ruhákat és a jelenlévő számtalan fotóst kihasználva mindenki fényképezkedett.
      Bizony ennek az esetnek a képei méltán kerülhetnek a rséztvevők fotoalbumába, hogy egykor - ténylegesen nagymama korba érve - büszkén mutathassák az unokáknak, hogy ilyenek voltunk a szalagavatón. Ezen honlap képei is az emlékezést szolgálják, és ha nem is évtizedekig, de valameddig biztosan kikereshetők, fellapozhatók lesznek.
GiK  
www.retsag.net
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-