A Református Egyháznak Rétságon nincs saját épülete, ezért minden hónap első és harmadik vasárnapján tartanak istentiszteletet a művelődési központ egyik helyiségében. Ezen kívül elég gyakran szerveztek a szélesebb közönség által is látogatott eseményeket. (Többről portálunk is tudósított.) A mostani alkalom is ilyen volt. Azzal a lényeges különbséggel, hogy most először szólalt meg az az orgona, amit önkormányzati támogatással a közelmúltban szereztek be.
      A rendezvény a művelődési központ színháztermében került sorra, ahol már elhelyezték azt a digitális orgonát, ami külső megjelenésében nagyon hasonlít egy hagyományos, sípos hangszer játszófelületéhez. A szépszámmal megjelent résztvevők - közöttük a református közösség tagjai mellett más felekezetből illetve a zenei esemény okán megjelentek - kíváncsian várták, hogyan jeleníti meg az orgonára írt zenéket ez a hangszer.
      Elsőként Molnár Zsigmond lelkipársztor köszöntötte a megjelenteket, és bemutatta a program közreműködőit. Ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonaművészt (Felsőgödről) Dobai Szabolcs hegedűművészt (Rétságról) Közreműködött még Szotyori Nagy Ágnes, elsősorban liturgikus részek felolvasával. A hangszerek megszólalása előtt Mezőfi Zoltán polgármester mondott köszöntőt.
      Majd megszólalt az orgona. Elsőként Dobai Szabolcs hegedűjátékát kísérve. Együttesen egy Bach és egy Vivaldi művet mutattak be. Természetesen a zene mellett liturgiai részek is elhangzottak, majd ismét egy Bach szerzemény csendült fel. G-moll fantázia és fúga. Ezennel már egyedül az orgonán, a hangzás teljességével megszólaltatva. De a későbbiek során további Bach mű mellett egy C-dúr preludium és fúga is felcsendült D.Buxtehude szerzeménye. Majd Liszt Excelsior műve után a hangverseny ugyancsak Liszt művel: Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen variációkkal záródott. Ez utóbbi az orgonaművész bevezetője szerint is alkalmas a hangzás minden színének, árnyalatának és dinamikájának demonstrálására.
      Valóban azt mondhatjuk el, hogy kellemes csalódás mindazok számára, akik az elektronikus hangszereket nem tekintik igazi versenytársnak a fixen beépített, sípokkal működő mechanikus vagy elektronikus vezérlésű, de hagyományos orgonákkal szemben. A hangzás a terem nem kifejezetten templomi akkusztikája ellenére egészen megközelítette a sípokból álló hangszer zenei élményét. Az egészen halk részektől, a teljes hangerővel felcsendülő együttes hangzásokig. A hangszer az Olaszországban gyártott Vinavce család egyik tagja. 2 mauálos, pedálsoros kialakítással.  31 regisztere tulajdonképpen 110 regisztert jelent összességében, ami a hangzások igazán széles bőségét biztosítja.  Az előadótól megtudtam, hogy ezen a hangszeren az orgonára írt zeneirodalom közel 98 százaléka megszólaltatható a szerző szándéka szerinti interpretációban. Tehát azt lehet mondani, hogy egy kiváló hangszer került a református egyház tulajdonába, amelynek segítségével nem csak istentiszteleteik zenei megszólalását javítják jelentősen, hanem hasonló rendezvényeken ritka kulturális alkalmat is teremtenek a zeneszerető érdeklődők számára.
      A hangverseny után az egyházi áldás következett, majd az intézmény aulájában terített asztal várta a résztvevőket. Az úgynevezett szeretetvendégség során süteménnyel, üdítővel kínálták a megjelenteket, és egyben alkalmat adott a kötetlen beszélgetésekre.
     A képek a koncert egyes pillanatait dokumentálják. Az orgona hangját itt nem tudjuk bemutatni, bármilyen alkalmi rögzítés nem adta volna vissza a termet betöltő zene igazi élményét. Ezért csak azt tudjuk javasolni, hogy meg kell hallgatni a maga valóságában, amikor ismét sor kerül hasonló rendezvényre. (Talán húsvét közeledtével lesz ismét, a pontos időpontról és műsorról ezen a honlapon is tudósítunk.)