 A
szerkesztő gondban van, amikor ezt az írást fogalmazza. Elsősorban azért,
mert maga is érintett abban, amiről szó lesz a következő pár mondatban.
Így az etikai elvek arra biztatnának, hogy ne a magam elfogult látásmódján
adjam közre gondolataimat, hanem írja meg más, kivülálló. Mivel eddig nem
vontam be senkit e történésbe, nincs kívülálló aki megírná. Így maradtam
mégis magamra. Legszívesebben elfelejteném az egészet, de ez csak két módon
fordulhatott volna elő. Először: nem születik meg egy bizonyos cikk, másodszor
- egyes fórumbejegyzők jóvoltából - nem kapott volna itt helyben is kiemelt
publicitást. No a történteket akkor sem lehet könnyen elfeledni. Legfeljebb
nem íródna e közlemény. Szóval az esetleges elfogultságot nézze el nekem
a Tisztelt Olvasó!
Történt úgy a nagy önkormányzati "kámaszutra" időszakában, hogy egy tehetséges fiatal szerző írt egy tárcát. Irodalmat, sőt szép irodalmat. (Tudom egybe kell írni ha szépirodalomra gondolnék, de így is van jelentése a szavaknak.) Többször is megtette ezt, és írásait örömmel fogadták a literatúra különféle orgánumai. Van sajátos fogalomrendszere, egymásraépülő gondolatvilága, és ezeket a nyelv eszközeivel ízesen meg is tudja jeleníteni. Igen ám, de elkövetett egy hibát. A művészet formanyelvét személyes, vagy politikai indíttatás kifejezésére is felhasználta. A művészetet felhasználta és nem szolgálta! Egyik írása joggal sértett több embert ebben az országban. Nem elsősorban magamról van szó. A konkrét alkotásról korábban is tudtam. Viszont családunk tagjait érték sérelmek, amit már nem lehetett szó nélkül hagyni. Beszéljünk nyiltan! Megjelent egy írás a Kapu című színvonalas, sokak által olvasott havi folyóiratban. A címe: "Girasek". Itt nem idézném, de aki akarta eddig is elolvashatta. A benne foglaltak miatt kértem a lap főszerkesztőjét a személyiségi jogok sérelmének orvoslására. A jeles publicista Brády Zoltán azonnal válaszolt, majd több levelet is váltottunk. Nem hatalmazott fel leveleinek közlésére, és biztosan nem is lenne illő dolog ezzel untatni az Olvasót. Egyetlen rövid idézet a hosszabb levélváltásból: "Tisztelt uram,Szávai Attila becsületére legyen mondva, hogy mihelyt értesült kifogásomról és helyreigazítási igényemről, azonnal felhívott, és megegyeztünk az ügy lovagias, békés (értsd peren kívüli), de megfelelő elintézéséről. Helyreigazító levelét még a megjelenés előtt eljuttatta hozzám, amit a történtek rendezésére megfelelőnek találtam. A napokban megjelent februári lapszám elektronikus változatában az alább olvasható közlemény: HelyreigazításBefejezésül: "Errare humanum est" Tévedni emberi dolog, mondja a már több mint 2000 éves latin bölcselet. Egy huszadik századi gondolkodó megtoldotta még egy mondattal. És ezt beismerni még emberibb! Osztom a véleményét. Magam és családom részéről a közlemény megjelenésével a bocsánatkérést elfogadjuk, harag indulat és neheztelés nélkül az ügyet lezártnak tekintjük. Girasek Károly (az
ifjabb)
|
