Az éj leszállta után a VII. hadtest hátrább vonult Rétságtól és Rétság valamint Vadkert között foglalt újabb állásokat, melyben az éjszakát is eltöltöttek. Az ütközetre illetve az ütközet megkezdéséig történtek bemutatását jól ábrázolják a következő idézetek:

1. „Rövid reggeli és búcsú után Romhányon át délután Rétságra értem hol a főhadiszállási málha-kocsikat és őrcsapatot, Bayert, számos orosz foglyot, még több zsákmánylovakat (csupa feketéket) találtam. Egy katonánk mutatványul egy megölt cserkész tarisznyájából kiszedett darab muszka "komisz kenyérrel" kedveskedett nekem, (melyet curiosum gyanánt zsebre tettem és később valamikor éhen lévén, jobbnak hiányában jóízűen megettem.)- Pöltenberg hadteste, már ekkor áthaladt volt Rétságon és odább alkalmatos ponton csatarendbe bontakozott, - itten a hadsereg elvonulását bevárandó s a hátvédi szolgálatot átveendő, az esteli intézkedés értelmében”. Tragor Ignác Dr.: Vác története 1848-49-ben

2. „Az ellenség III. hadtestünknek azt a felét is, amely őt még Rétságon innen hosszabb ideig feltartóztatta, üldözőbe vette, és azzal kezdte meg a következő támadást, hogy Rétságot hevesen ágyúzta, nyilván abban a hiszemben, hogy mi a községet még megszállva tartjuk. Rétság természetesen több helyen kigyulladt.
Ezalatt Poeltenberg tábornok a VII. hadtesttel a Rétság mögötti magaslatokon tartható hadállást foglalt el, és ezt az ellenség rendkívül erélyes tüzérségi támadásai ellenére sötét éjszakáig megtartotta.” Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben.Második kötet Európa Könyvkiadó Budapest 1984. 28.o.

3. „Rétság felé indítatott, ahol is az egész hadtest csatarendben állítva fedezte a 17-iki Vácznál az oroszokkal gyilkos harcot vívott csapataink visszavonulását olyanképpen, hogy az ezeket nyomban követő oroszokkal késő estig erősen lövöldöztük egymást csapatait, miközben Rétság falu kigyulladt, de elfoglalásáért semmi sem történt,” Garzó Imre: Életem és abból merített gondolatok 90. Oldal.

4. Est fele vettük a hírt, hogy Görgey Tereskéről a váczi útra vezető út mentében személyesen megjelent, én rögtön lóra ültem, s kimentem, hogy vele találkozhassam. A hír igaz volt, tulajdonomat képező buzaföldön egy fél kereszten, feje a sapkája alatt egy tarka selyem kendővel takarva, ülve találám, hihetőleg a januariusi napokra, midőn táborában voltam, mint m.k. biztos, visszaemlékezve, s igy mint ismerősével, kezet szoritott velem keze jéghideg, tekintete szenvedő volt, - mint Dr. Luminiczertől értesültem – erős sebláza volt.
     Meghivtam, sőt kértem jönne be a községbe, hol lakásom volt, egy meleg teára, mit Lumniczer is ajánlott neki, - el nem fogadta, de felkért, hogy friss vizet hozassak neki. Azonnal visszalovagolva, magam hoztam ki neki a vizet.
     Beszélgetés közben eszembe jutott a tegnapi csata Vác-Sződ között, mely az ő hadteste és az oroszok között folyt le, és ismerve a tájt, hogy Sződtől Rád Penc, Keszeg, Peténytől Romhányig és Bánkig ágyuk szállitására is képes út vezet, s ezen oldalt támadást tehet az orosz, azt kérdeztem tőle van e intézkedés téve ennek megakadályozására? Mive őr azzal felelt, hogy egész éjjelre Bánk és Romhány környékéig őrjáratot rendelt.
     Az orosz sereg, s Görgey utóvéd csapatja, melyet Pöltenberg tábornok vezetett között Rétság községe volt a határ, e község közepén az országut. Hogy az orosz sereg ezt igénybe ne vehesse, az országut mindkét felén levő házakat a honvédek felgyujtották, s igy a kölcsönös ágyuzás a falun keresztül történt. Jó későn, már setétes volt, az ágyúzás megszünt. Görgey pedig, még mindig a buzakereszten fekve, körülvéve nyargoncokkal, ezeknek tollba mondotta a napi parancsot, mit az alparancsokoknak küldött. Ezután lóra ült, környezetével tőle, kezemet szoritva bucsut vett, és Vadkertre (község) ment, hol Mészáros Imre Katholikus plébános Esperesnél töltötte az éjszakát” Varga János: Középszinten a történelemben Frideczky Lajos memoárja. 49. Oldal.

5. " A menekülő magyarok, mihelyt csak kedvezőbb helyre értek, fölállították tüzérségüket és hátra lövöldöztek üldözőikre. Amikor ezek utolérték, megfordultak és tovább mentek. Majd ismét megálltak és újból tüzeltek. Szendehely előtt egy hegyszakadék szájánál erős állást foglaltak. A Mogilev-gyalogezred 3 zászlóalja azonnal hozzáfogott a magyarok által megszállott hegy ostromlásához. Tartalékuk a Polock-vadászezred két zászlóalja volt. Velük egyidejűleg nyomultak előre a kozákok és pedig jobbról a 15. számú dóni kozákezred, balfelől pedig a sorhadbeli kozákok. Támadásuk természetesen sikerült is, mert az úgyis visszavonulásban levő magyarok tovább mentek. Ez alkalommal a Mogilev-ezrednek egy gyalogsági és egy lovassági zászlót sikerült zsákmányul ejteni.
     Leiningen és Görgey Ármin hol egyesülten. hol elválva födözik az előttük vonuló fősereget a nagy tömegben előrenyomuló oroszokkal szemben egész Rétságig. Itt az országút elágazása táján Pöltenberg foglal fölvevő állást. Hadtestét előnyös állásban helyezve késő éjjelig sikerrel tartja magát Rüdiger hadteste ellenében.
     Mialatt ez a súlyos hátvédharc folyt, Görgei a sereg zömével Vadkertig folytatta hátrálását. Mikor az oroszok az éj sötétje miatt abbahagyták a harcot, Pöltenberg is utána ment és a Rétság-Vadkert közötti félúton, a Kormos csárda közelében ütött éjjeli tábort.”
”Különben az ellenség teljes rendben vonult vissza és folyton lövöldözött hátrafelé. Mihelyt egy kissé kedvező helyre ért, azonnal előrendelte a tüzérséget, és ha utolérték, megfordult és tovább ment. Később ismét megáll és tüzel az üldözőkre”. 
     Tragon Ignác dr.: Vác története 1848-49-ben 253, 254, 458.oldal.

1849. július 17-én rétsági ütközet fényes példája annak a hadvezéri képességnek, mellyel a szabadságharc egyes tábornokai (pl. Görgey Artúr, Leiningen-Westerburg Károly, Poeltenberg Ernő) rendelkeztek. Az említett tábornokok szilárd vezetésükkel, kiváló helyzet felismerésükkel, sok harci tapasztalattal oldották meg a kikerülő manőver feladatait. A feladatokat végrehajtó honvédek igen nagy teljesítményt hajtottal végre, példamutató helytállással a nehézségeket leküzdve. A rétsági ütközetben a VII. hadtest katonái is megmutatták az orosz katonáknak, hogy mennyit érnek a harcban. 
     Az orosz katonák elismerő szavakkal beszéltek a magyar honvédekről, bátor helytállásukról, katonai rátermettségükről.
     A rétsági ütközet, a váczi csata és a Vác és Rétság között folytatott utóvéd harcokkal bebizonyította, hogy a cári orosz hadsereg igenis legyőzhető vele szemben a magyar honvédség eredményesen harcolhat.
     A rétsági ütközet sikeres volt, mert az üldöző orosz erők nem tudták az utóvédet az állásából kivetni és ezzel a szervezett visszavonulást megakadályozni.
     A rétsági ütközet csak egy epizódja volt az 1848-49-es szabadságharcnak. Ezen epizód azonban azt jelenti, hogy Rétság is beíródott a szabadságharc történeteibe.