HANGADÓ
1998. MÁRCIUS  

A rétsági operettkirály: Fényes Szabolcs II.

A Rétságon készült világsiker: Maya

1931 nyarán Harmath (eredetileg Hartmann) Imre, a sikeres szövegíró állított be az Operettszínház igazgatói irodájába. Ő már hírneves szerző volt ekkor, hiszen számos könnyű fajsúlyú színmű, kabaré-vers, kuplé- és dalszöveg tette őt népszerűvé. Mint mondta, egy remekbe sikerült librettót hozott, s hozzá egy új Strausst fedezett fel.
     Az igazgató e lelkes bevezető után igencsak meglepődött, mikor belépett a beharangozott zeneszerző: - Hiszen ez egy gyerek!
     Aggodalma azonban percek alatt elszállt, mikor a "közepes végzettségű maturáns, a rövidnadrágból csak nemrégiben kinőtt zeneszerző, minden fölszólítás nélkül, leül a zongorához, és keze alól már ömlik a dallam: induló, nagyária, szerelmi vallomás, pattogó tánc. Ez már nem is zongora: zenekar, olyan fénylő ifjúi hangszerekkel, hogy derűjük, sugárzásuk egyszeriben betölti a szobát".
     Az igazgató a színház elérhető teljes személyzetét az irodájába rendelte, csodát látni.
Gál György Sándor így folytatja az eset leírását: "Nem mindennapi tünemény ez a fiatalember. A színházi rutin az ilyen bemutatkozás után kötelezően írja elő, hogy hangszerelőről kell gondoskodni, mert ezek a gyerektitánok nemigen értenek az orkesztráláshoz. Még az idősebbek se nagyon. De hát a direktor úrnak leesik az álla, mert a gyerekember teljesen komplett partitúrát hozott magával. A vezérkönyv olyan igényes, hogy valaki feldobja a kérdést: vajon egy átlagos operettkarmester bírja-e szuflával ezt a már-már operai színvonalú muzsikát?"
     Az Operettszínház élgárdája kapta meg a szerepeket. A primadonnát Honthy Hanna játszotta. Lóránth Vilmos azzal győzte meg őt, hogy vállalja el, hogy azt mondta neki: talán ez lesz a legnagyobb siker, ami valaha a kezünkben volt. Igaza lett. A december 10-i világpremiert, február 4-én már a századik előadás sikere követte.
     Bilicsi Tivadar a következő történetet jegyezte fel a primadonnára emlékezve: - 1932-ben a Maya című nagy sikerű operettben kerültem újra össze vele. Fergeteges sikert aratott a darab - Honthyval az élén. A századik előadás után baráti vacsora volt a lakásán. A színpadon jelenésre várva odaintett magához, és bizalmasan közölte velem, hogy néhányunkat az előadás után meghív vacsorára. Én a nagy kitüntetéstől meghatva lehajoltam, hogy kezet csókoljak neki, de ez olyan szerencsétlenül sikerült, hogy a hirtelen lehajlás közben keménykalapom peremével orron vágtam. Eleredt az orra vére. Rohantam orvosért, aki gyorsan egy kis tamponnal elállította a vérzést, és ő folytatta a szereplését. Na, gondoltam, Honthy sem hív meg többé vacsorára. De nem így történt."
     A Maya valóban világsiker lett. Tizenkét országban adták elő. Pedig ez az operett már nem a korábban megszokott darabok felhőtlen égboltját mutatja be. A drámai fordulatokkal tarkított história, mellé olyan igényes zene párosult, mely egyszerűen nem bírja el, egyenesen nem engedi meg, hogy a párbeszéd alázuhanjon a prózáig.
     ĺme a történet keresztmetszete: 
     "Egy angol milliomos fia hajnali részegségében legjobb barátját lövi agyon. A gyilkos az idegenlégiónál keres menedéket. Itt, Tangerben ismerkedik meg Mayával, a csodálatosan szép táncosnővel, aki hozzásegíti a fiatalembert, hogy megszökjék a szaharai pokolból. Az üldözők már a szökevény nyomában vannak, de Maya - a nyomozás éppen az éjszakai mulatóban folyik - magára vonja a figyelmet. Táncol, és ez a néhány pillanat, mely az üldözőt szinte odaszegezi a mulató padlójához, elegendő ahhoz, hogy a tenger felől megszólaljon a jel: a menekülő már biztonságban van, a mentőhajó fedélzetén.
     Tanger után Párizsba röpít a mese. Maya már világhírű táncosnő. Az ifjú milliomos is vígan éli világát. Kiderül, hogy állítólagos áldozatának kutyabaja. A pisztolygolyó egyetlen hajszálában sem tett kárt. Kis bonyodalom: a fiatalember nem úgy viselkedik megmentőjével szemben, mint ahogy az operettmorál szerint kívánatos, de hát mindez pillanatnyi késedelmet jelent csupán. A szerelmesek - olyan biztonsággal, mint ahogy a fémgolyó és a mágnes találkozik - egymásra lelnek, s örök boldogságban egyesíti őket az áradó zene, no meg a trükkös szövegkönyv."
     Fényes Szabolcs így vallott önmagáról, mikor 1967-ben a Maya szabadtéri bemutatójára készültek: "Mit is írhatnék harmincöt éves zeneszerzői jubileumomra? Talán csak ennyit: meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének ¦ hogy is mondjam csak ¦ humánuma. Dallamától emberi a muzsika."

V.J.
www.retsag.hu
©Copyright
E-mail
Webmester
<vissza
^fel-