A hastánc a világ egyik legrégebbi tánca, amely különféle népek, szokások befolyása által több földrajzi területen fejlődött ki. Észak-Afrika és Egyiptom környékén vagy Törökországban keletkezett, majd elterjedt a többi arab országban. Eredetéről több monda kering. Talán a rabnők így hívták fel magukra és termékenységükre a kedves, nem túl öreg vevők figyelmét a rabszolgapiacokon, s a láncok, csörgők használatának eredete sem más, mint a rabláncok csörgetése, de is lehet, hogy eredendően termékenységi tánc volt.
     Később a hastánc célja a szórakozás, illetve szórakoztatás lett. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok a piactéren táncoltak, így gyűjtötték össze a hozományra való pénzt. Hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. Ennek az emlékét őrzi a mai hastáncruhákon az aranypénz utánzatú díszítés.
     A rétsági művelődési központban már jó ideje hódoltnak a lányok, asszonyok ennek a nézők számára is szemet gyönyörködtető divatnak. A csoport vezetője Sass Tímea, aki már országos tehetségkutató versenyeken is gyűjtött rangos babérokat a maga számára. Az általa létrehozott Arabica táncegyüttes számos fellépésen van túl, s így a közelmúltban arra is vállalkozhatott, hogy egy gálaműsorral is kedveskedjen a kíváncsi nézők számára. Az ünnepi műsorra vendégeket is hívtak. Érsekvadkertről érkezett az Abaca táncegyüttes, de fellépett a műsorban a tolmácsi Jade köve táncduó is. A műsorra érkezőket egzotikus illat, s a színpadon sejtelmes fények fogadták. Hamarosan felcsendült a töröksíp éles hangja, s máris táncra perdültek a szebbnél-szebb lányok. A műsort egy keretjáték foglalta eggyé, melynek során Musztafa, a kiváló férfi kegyeiért vetették be tánctudásuk javát a hölgyek. A csillogó flitterek látványa, az ütemes zene, a sokat sejtető fátylak, s persze a táncukat csipetnyi erotikával is fűszerző, kiválóan táncoló bájos leányok versengése azonban nem csupán Musztafa, hanem a rétsági közönség tetszését is elnyerte ezen a kellemes hangulatú estén.