Pillanatkép a Fejlesztő
Szakmai Műhely életéből
"A múlt tisztelete az a vallás,
mely az új nemzedék köteléke,
Ne veszítsünk semmit a múltból
Mert csakis a múlttal alkotjuk
a jövendőt.”
(Anatole France)
A
Fejlesztő Szakmai Műhely szervezésében különleges élményt nyújtó kézműves-délutánon
vettünk részt!
A tagokon
kívül óvodás és iskolás gyermekek is bekapcsolódtak a munkába, hiszen Lami
Annamária olyan technikát mutatott be, és tanított meg számunkra, amely
a hagyományok ápolásához, továbbadásához szükséges ismeretekre és technikákra
épül: a nemezelést. A nemezeléssel különböző játékok, ajándéktárgyak, használati
tárgyak készültek régen is és ma is.
Röviden tekintsük át a nemezelés
történeti hátterét.
A nemezelés
abban az időben alakult ki, amikor az állatbőrt- és szőrt, ruhák készítésére
kezdték használni.
Az ázsiai
és európai nomád népek életének szerves része, létszükséglete volt a kínaiak
és a görögök, indiaiak az ázsiai néptől hallották először ezt a szót és
sajátították el az eljárást.
A nomád
népek legfontosabb nemezből készült tárgya a nemez sátor volt, amit az
asszonyok készítettek. Ilyenek voltak például a süveg, a nemezköpeny, a
harisnya, cipő, erszény, tarisznya, kalap, stb., de készítettek szőnyeget
és takarót is.
Mi is az a nemez és miből készül?
Gyapjúból
készül mely nedvesség és nyomkodás hatására, minden kötőanyag nélkül összeáll.
A gyapjút a lenyírt juh gyapjából készítik, melyet felhasználás előtt válogatni,
tisztítani, szárítani és szaggatni kellett.
Mi is készíthetünk nemezt
Most már
óvodai és iskolai felhasználásra egyszerűbb módon is hozzá lehet jutni
a gyapjúhoz: a gyapjú feldolgozóból lehet beszerezni a mosott gyapjút,
színes formában is.
Óvodában
– iskolában a tárgyakat két féle technikával készíthetjük el:
- szappanos – melegvizes
gyúrással, mely módszer Észak-Európában jellemző vagy
- a forró vízzel való
hengerléssel, ami Közép-Ázsiában, Törökországban és Mongóliában honos.
Mi a Fejlesztő Szakmai Műhely szakmai
délutánján a nemezelés újabb technikáját sajátíthattuk el: a száraz nemezelést.
Először
a kézműves foglalkozásokon jó kézügyességű gyerekek által készült nemez
játékokat, állatokat, türelmes, kitartó munkával készítettek. Annamária
a kézműves műhely mentora, bemutatta számunkra is a nemezelést.
Mi is az a száraz nemezelés?
Száraz nemezeléskor
a két tenyerünk között golyóvá gömbölyített gyapjút nemeztűvel szurkáljuk.
Szurkálás hatására a levegő a gyapjúból eltávozik és gyapjút, a kívánt
formára tudjuk a tű segítségével alakítani. Színes gyapjú hozzáadásával,
szurkálásával díszíthetjük is a formát. A tűvel való bánásmód nagy figyelmet,
gondosságot, vizuomotoros koordinációt fejlesztő tevékenység, türelmet,
kitartást, kreatív fantáziát igényel.
A Fejlesztő Szakmai Műhely délutánja
Mindannyian
nagy izgalommal fogtunk hozzá és vártuk mi alakul ki kreatív fantáziánk
nyomán. A tevékenység nagyon lekötötte a gyerekek figyelmét és aktívan,
kitartóan dolgoztak. A felnőttek és a gyerekek is sikerélményhez jutottak,
amit az alábbi fényképek bizonyítanak is.
A gyapjúval
és a technikával való ismerkedésben, az elkészült munkákban való gyönyörködésen
kívül a tevékenység nevelő-fejlesztő hatásáról is szólni kell. A
Fejlesztő Szakmai Műhely szakemberei számára azért is fontosak a kézműves-vizuális
tevékenységek, mert sokféle információt adnak a gyerekekről.
Metakommunikációs
jelzést kapunk, amelyek utalhatnak negatív vagy pozitív érzelmekre, kezdeményezőkészségre,
magabiztosságra, bizonytalanságra, a pszichikus funkciók fejlettségére.
Sokat tehetünk
a gyermekek fejlesztésének folyamatában a népi hagyományokat őrző és éltető
nevelői szemlélettel, a gyermekekhez érzelmileg közel álló technikák alkalmazásával.,
ha megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek a nevelő-fejlesztő munkához
szükségesek.
Gabnai Katalin szavaival élve
„Ezt a kincset
nem lehet médiára, könyvre, kazettára bízni. Véren át és lelken át, tenyérből,
tenyéren, testtel a testhez érve, zöldellő búzacsíra fölé hajolva, vagy
éppen az ünnepi gyertyát gyújtva csak az együttes élmény során adható át
a hagyomány. Itt és most mutasd meg neki, tedd meg vele, amikor annak a
tettnek ideje van.”
Az
óvoda, az iskola bátran nyúlhat azokhoz az eszközökhöz, amely a gyermekek
érzelmi, értelmi fogékonyságára alapozva közel hozza a múlt értékeit, a
derűs együttléteket, meglapozza a közös tevékenykedések igényét. Az együttmunkálkodásnak,
az egymásra odafigyelés örömének, a fejlesztési lehetőségek kihasználásának
szép példája volt ez a késődélutáni, koraestébe nyúló műhelyfoglalkozás.

|