1926. január 4-én látta meg a napvilágot Rétságon. Csak 1945 után nyílt meg előtte igazán a tanulás lehetősége. 1952-ben szerzett tanári oklevelet a Pécsi Pedagógiai Főiskolán. 1951-től tanársegédként dolgozott ugyanitt.
     1953-56 között Moszkvában volt aspiráns, itt alakította ki azokat a külföldi kapcsolatait, amelyek a különböző szocialista országok hasonló területein dolgozó tanárokkal összekötötték. Ez rendszeres meghívásokat jelentett nemzetközi neveléstudományi kongresszusokra, konferenciákra. (Moszkva, Berlin, Varsó stb.) a 60-as évektől ezek a kollégák folyamatosan megküldték neki megjelent munkáikat (könyvek, közlemények), illetve a neveléstudományi témakörben megjelenő írásokat, amelyekről magyarországi folyóiratokban közölt ismertetőket, valamint forrásként felhasználta saját munkásságában őket.
     A Pedagógiai Tudományos Intézet munkatársa volt 1957- 59 között, majd ugyanitt igazgatóhelyettesként dolgozott 1960-tól. Ezzel párhuzamosan számos társadalmi funkciót töltött be. 1957-től a neveléstudományok kandidátusa.
     1961 -ben a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet / Budapest / igazgatója lett. Az intézet óvodai, általános iskolai és középiskolai tanárok továbbképzésével foglalkozott. Feladata volt továbbképzési tervek, programok kidolgozása, illetve ellenőrzése - ez azt is jelentette, hogy az országban megjelent és használatba került tantárgyi tanítási tervezetekkel és készítőikkel folyamatosan kapcsolatban volt. Publikációi ebben az időben ezekhez kötődtek, mint : kidolgozás, értékelés és ismertetés. Ekkor az egész országban kialakultak szakmai kapcsolatai, így a fentebb leírt megjelenő anyagok megküldése ettől kezdve Magyarországon belül is folyamatos, gyakran kéziratokat kapott átnézésre, kijavításra, ily módon mások munkásságába kapcsolódott, kevesebb nagyobb lélegzetű önálló munkával.
     1962-ben került az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol a neveléstudományi tanszék docense lett.
     A tanításon kívül elméleti munkásságában a didaktika és az összehasonlító iskolaszervezet kérdéseivel foglalkozott. Ezekről írt tanulmányokat, illetve mások munkáinak értékelései jelentek meg folyamatosan. Doktori védéseken rendszeresen vett részt, így később ezen kapcsolatok is kötötték sok személyhez, akár a magánéletben, akár mert valamely vidéki felsőoktatási intézmény hasonló tanszékén dolgoztak.
1992. december 2-án hunyt el Budapesten.