| HANGADÓ |
2005.
AUGUSZTUS ..
|
Egy
gyémántdiplomás pedagógus
Mogyoró Imre városunk köztiszteletben
álló személyisége, nemrégiben vehette át egykori tanítóintézetében, Kiskunfélegyházán
a rangos elismerést: a gyémántoklevelet. A Rétsági Televízió stúdiójában
tisztelt meg bennünket egy kis beszélgetéssel.
- Elsőként
azt kérdezném Imre bácsitól, hogy milyen úton került Rétságra és mire emlékszik
vissza legszívesebben ebből az időszakból
- 1949-ben
kerültem az első helyemre, majd onnan Borsosberénybe. Nagyon jól éreztem
ott magam, bár a körülmények mostohák voltak, még villany sem volt. Eztán
kerültem Alsópeténybe, ahol már biztonságosabb, jobb volt az ellátás. Jószívű
bányászcsaládok laktak ott, akik a gyerekeikért dolgoztak, éltek.
Nemsoká
úgy hozta a szükség, hogy Tolmácsra helyeztek, majd a körzetesítéssel Rétságra.
Jött velem a felső tagozat és a tantestület fele. Sokféle ember lakott
Rétságon, sok emberrel kellett foglalkoznom, de szívesen tettem a munkám
mellett is. Jól éreztem magam Rétságon, ezért is telepedtem itt le, ez
már az utolsó állomás. |
 |
- Mindannyiunk
örömére élsz itt Imre bácsi, mert nagyon sok tanítványod köszönheti sikereit
neked és a tantestületnek, akikkel dolgoztál. Hány tagja volt induláskor
a testületnek?
- 35 tagja volt.
Volt egy diákotthonunk, ahol általános iskolások és gimnazisták laktak.
A gimnázium is átkerült Romhányból Rétságra, sokat segített a kollégium
a környező falvak, települések gyerekeinek. Ügyesebbek, talpraesettebbek
lettek itt.
Sok volt
tanítványommal együtt tanítottam itt, Rétságon. Remek kollégák voltak,
nagyszerű testület volt. Megismertük, tiszteltük és becsültük egymást.
- Imre
bácsi! Rétság egész lakossága nevében gratulálunk neked ehhez az előkelő
kitüntetéshez és további jó egészséget kívánunk! |
