Művelődési központunk kiállítási sorozatában jeles vendéget köszönthetett. Faragó Zoltánt sokan ismerik a Nógrád Megyei Hírlap jó tollú helyettes főszerkesztőjeként, s íróként is találkozhattunk vele, mikor történelmi tárgyú regényét mutattuk be. Talán kevesebben tudták róla, hogy rajongva a természetért, kirándulásai közben művészi fotókat is készít. Ebből válogatva hozott el Rétságra némi ízelítőt. A tárlat megnyitására Teszáry Károlyt, a Börzsöny Tájvédelmi Körzet vezetőjét kértük fel. Az ő gondolataiból idézünk az alábbiakban. 
     Rengeteg törvényszerűséget lát az ember a természetben. Az egyik leglényegesebb, hogy él és állandóan változik. Az idő a másik tényező, mely kérlelhetetlenül rohan, s ha ezt a kettőt összekapcsoljuk, akkor döbbenünk rá, hogy a természet szinte pillanatról, pillanatra változik. Ezt a változást egyedül a fényképezés képes megállítani. A természet lüktetését, változatosságát csak nagyon kevés ember képes igazán megfogni úgy, hogy azt be is tudja mutatni másoknak. Csak az, aki ismeri, szereti, s nem kívülről közelítve, hanem valamilyen módon bennfentesként belülről fényképezi. Faragó Zoltán képes erre. Nem csupán a fényképezés által, hanem írásain is keresztül világlik a természet szeretete.
     Miért lényeges a természet fotózása? Egyrészt azért, mert az itt látott képek is gyönyörűek. A másik indok az, hogy sajnálatos módon a mai ember a rohanó életmódja során egyszerűen nem ismeri közvetlen környezete csodáit. Őszintén remélem, hogy az ehhez hasonló kiállítások ösztönöznek arra, hogy igenis erőt kell venni, s időt szakítani arra, hogy ezt a csodát személyesen is megtapasztaljuk.
     A kiállítás megnyitójára készülve jó párszor megpróbáltam eldönteni, hogy melyik kép a legszebb. Nem sikerült rangsort állítanom, mert mindig az tetszett a legjobban, amelyik épp a kezemben volt. Ajánlom, próbálják meg ezt a játékot Önök is!
     A megnyitón a kiállító művész is köszöntötte a megjelenteket, kívánva, hogy ezek a képek minden látogatónak szerezzenek annyi örömet, mint ahány kilométert lesétált készítésük közben. A természet szerelmeseként mindig egy elvet követett: Csodáld meg, de ne nyúlj hozzá! Az igazi természetrajongó ugyanis legfeljebb csak a fényképezőgépével viszi haza a múlandó csodát.