Sajátos érzékenysége van Szabó Magdának, hogy olyan lelki rezdüléseket is rögzítsen, melyeket talán még mi magunk sem vennénk észre saját bőrünkben. Az Álarcosbál című regénye sajátos módon ábrázolja azt a kort, mely valahol a gyermekkor és az ifjúkor határán van, és mely annak ellenére minden generáció sajátja, hogy csak utólag derül ki, mikor is volt ez.
     A kamaszkornak éppúgy megvannak a titkai, külön problémái, mint a felnőttek világának, és szerencsés az, akinek van kivel megosztania, ha valami - mosolyra vagy könnyre fakasztó éri. Legtermészetesebb társunk, akivel valóban minden megosztható, az édesanyánk, de mit tegyen az a kislány, aki élete e legfontosabb szereplőjét csak fényképről, és apja, nagyanja emlékei alapján ismerheti, aki a mindent megosztás lehetőségét a második világháború véres eseményei között születése órájában elvesztette. Álarcot visel, idegenül kóvályog napjai apróbb buktatói között, egy hangra vár, mely sose szólhat hozzá már, amelyre pedig akkor is ráismerne, ha valóságban sose hallotta. Vagy mégis lehet, lesz megoldás, mert az igazi édesanyák megváltozott formában visszatérnek elhagyott kincsükhöz, s az álarcosbál forgatagában ott kering az a fiatal nő, aki Boros Krisztina sorsának megoldását sokáig úgy szorítja a kezében, hogy maga se tud róla, de minden álcát lesodor egyszer a jóvátételt diktáló élet?
     A nagyszerű regényből készült musicalt hamarosan előadják Rétságon is a Petőfi Musical Stúdió ifjú művészei.