Karácsony van! a békesség
és szeretet ünnepe.
Édesanyám a sámlin ülve
száraz rőzsét rakosgat a tűzre.
A sparhelt melege, a petróleumlámpa
fénye
Nyugalmat, békét hozott a szívünkbe.
A kalács illata s a káposzta szaga
beleitta magát a falakba.
Az ünnep fénypontja, a gerendáról
lefüggő fenyőfa, melyen nem volt
más,
szaloncukor, keksz, dió, meg alma.
Eljött az este.
Hófehér ruhában jöttek az angyalok.
Ragyogtak rajtok, nap, hold és csillagok.
Csak a pásztorok ostor csendítése
hallik.
Lassan hozzánk is megérkeztek,
idevarázsolták egész Betlehemet.
Mi fürkészve figyeltük, a jászolban
békésen pihenő kis Jézust.
Én is álomba szenderültem, s az
angyalok szárnyain repültem.
Egy boldog ébredés már ma,
egy újabb boldogabb jövőre várva.
Gondolataim visszazökkentek a valóságba.
A mai világ gondjaiból a bizonytalanságba.
Mert ma is van sparhelt mellett ülő
anyuka,
A gerendáról lefüggő fenyőfa,
melyre nem jut más, szaloncukor,
keksz, dió, meg alma.
