|
|
|
|
|
 |
|
|
Újfajta cenzúra Az előző lapszám lezárta után hoztak be hozzám egy cikket, mely megjelent már egy másik havilapban, s a rétsági honvédségi terület megvételéről szóló polgármesteri interjút adta közre. A látogató azzal a céllal hozta, hogy ennek a cikknek meg kell jelennie a Hangadóban, s „elvárja”, hogy ez így is legyen. Az árverésről tudósítottunk, s testületi ülésről szóló tudósítás is megjelent a művelődési központunk által kezelt városi honlapon, s ugyanitt az ülés részletes jegyzőkönyve is olvasható. Így tehát akár mondhatnánk azt is, hogy nem is igazán fontos a másodközlés. Annál is inkább, hiszen szorgos kezek a cikk fénymásolatával telerakták a város hirdetőtábláit, s szórólapként is terjesztették. (A hirdetőtábláink esetével külön is érdekes lenne foglalkozni, hiszen sajátos érdekek képviseletében, hol eltűnnek, hol irányított kiegészítést nyernek plakátjaink, de nem ez mostani zsörtölődésünk témája.) Mindenki olvashatta tehát a cikket akit érdekelt. Az említett cikk megjelenésének ügybuzgó támogatói még arra is ügyeltek, hogy megszerezzék írójának írásos beegyezését a közléshez. Jottányit sem javít a helyzeten. Különösen, hogy hozzátették, ha nem jelenik meg a Hangadóban, akkor mindent elkövetnek a botránykeltés érdekében. Mi ez, ha nem újfajta cenzúra? Az ilyenekből egyébként sokkal több regulázó szándék figyelhető meg az utóbbi években, mint korábban valaha is. A Hangadó szerkesztő Bizottsága decemberi ülésén egyhangúan úgy határozott, hogy nem kíván helyet adni a végeláthatatlan vitákat kiváltó csatározásoknak. E tekintetben Mezőfi Zoltán Jánossal, Rétság város polgármesterével ért egyet, ki az önkormányzat legutóbbi ülésén maga is kérte, hogy ne folytatódjon az - ülésen is felvetődő - elmérgesedni látszó parttalan vita. V.J.
|
|
|
|
|
|
|
|
|