Szarvassy Margit, anyai ágon számított dédnagyapám leánytestvére. Hat nyelven beszélő, tankönyveket író, nagy műveltségű pedagógus volt. Ő volt az a tanítónő, akinek Gárdonyi Géza udvarolt. E kapcsolat révén került bele abba társaságba, hová Bródy Sándor, Feszty Árpád, Jókai Mór is tartozott, s hol gyakori vendég volt Munkácsy Mihály, Herczeg Ferencz, Pósa Lajos, Rákosi Viktor és a kulturális életnek még sok kiválósága tartozott. Szarvassy Margit hagyatékának egy része - köztük irodalomtörténeti emlékek, érdekességek - hozzám került. Fényképek, dedikált könyvek, tárgyi emlékek. A családi vonatkozások feldolgozása során fordult figyelmem Jókai házában, a Feszty szalonban gyakorta megforduló említett jelességek élete, munkássága felé.
     Elsőként Földes Anna Bródy Sándorról írt monográfiája került a kezemben, melynek első lapjain újabb meglepetés ért. Az egri születésű ifjoncról ugyanis azt írja, hogy középiskoláit félbehagyva írnoknak állt egyik rokona Békésgyulai ügyvédi irodájában. Hamar kiderült azonban, hogy – bár ez időben meg jelent az első kötete Nyomor címmel - az írnoki munka nem elégíti ki nagyra törő vágyait. Vállalva a bizonytalanságot a fővárosba indult. „Hóna alatt a Nyomor megmaradt példányaival és egy köteg rétsági szűzdohánnyal, elindult Budapestre. A dohányt – mint ezt ironikusan, többször is elbeszéli – elkobozzák a fináncok, így poggyászában nem marad más, mint a mű, amellyel meg kívánja hódítani a várost.” 
     Helytörténeti kutatásaim során szerzett ismereteim szerint nem kizárt, hogy valóban Rétságon termett dohányról van szó, bár kissé elbizonytalanított az a tény, hogy a dohány termesztése, ha elő is fordult vidékünkön, nem volt jellemző. További kutatás kezdődött tehát. A sejtésem beigazolódni látszott, mikor a kiváló tollú, termékeny író fél évszázaddal ezelőtt „A sas Pesten” címmel megjelent kötetét vehettem kézbe. A könyv utószavában Szauder József magát az írót idézi a Fehér könyv 1900 áprilisi számában megjelent számából. „Tizenhét évvel ezelőtt egy furcsa vidéki fiú, egy még furcsább vidéki könyvet hozott fel Budapestre. Amikor megérkezett a losonci pályaudvarra, pakkjában nem is volt egyéb, mint egynáhány font rétháti dohány és egypár példány a könyvből. A dohányt a finánc mindjárt, maradt a Nyomor.”
     Meglehet tehát, hogy városunk szegényebb lett egy irodalmi említésével, Bródy Sándor azonban méltán érdemli meg azt, hogy megemlékezzünk róla. Nem csupán azért, mert épp nyolcvan éve annak, hogy szegényen, s elhagyatottan, kegyelemkenyéren élve 1924. augusztus 12-én elhunyt.
     Pestre érkezése után egyik pillanatról a másikra utolérte őt a siker. Jókai és Mikszáth nyújtott segédkezet a fiatal tehetségnek, kiben a kritika a magyar Zolát sejtette felcsillanni. „Nem kellett harcolnia a sikerért, amely mintegy ajándékként hullott az ölébe. Személyes varázsa, színes egyénisége, érdekes emberi magatartása éppúgy elragadta kortásait, mint írásainak közvetlensége, hangjának frissessége, mondanivalóinak újsága, egész írói talantumának szerencsés adottsága. Jött, látott és győzött.” A Magyar Hírlapnál kapott állást. 1888-ban – ahogy ő maga írta – egy báli tudósításra Kolozsvárra utazott, három évig maradt ott. Szerkesztette az Erdélyi Híradót  az Erdélyi Képes Újságot és a Kolozsvári Életet ezután a Magyarországot. 1890-ben ismét Budapestre került, s ismét a Magyar Hírlap munkatársa lett. 1900-ban egy évig Fehér Könyv című irodalmi és publicisztikai havi folyóiratot adott ki, amelynek érdekessége az volt, hogy minden számát elejétől végig ő írta. 1903-05 között Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával szerkesztett Jövendő című hetilapjában, amely a Nyugat megindulásáig a modern, haladó polgári irodalom legfontosabb orgánuma volt, merészen bírálta a korabeli társadalom visszásságait. 1905 nyarán a Semmeringen öngyilkossági kísérletet követett el. Felgyógyulása után a Pesti Hírlap, A Nap, Az Újság, később Az Est munkatársa. A tanácsköztársasággal egyértelműen rokonszenvezett, s bár szerepet nem vállalt benne, annak bukása után mégis bécsi emigrációba kényszerült. Önkéntes számkivetettségéből már csupán meghalni tért haza 1923-ban. „Itthon elfogyott körülötte a levegő. Az utolsó években árnyéka lett önmagának.” – írja róla Kárpáti Aurél. Egy szanatóriumban – hol barátai jóvoltából kapott helyet – hunyt el nyolc évtizeddel ezelőtt.
     Szókimondó bátorsága s újszerű modern prózai stílusa miatt Ady Endre s Móricz Zsigmond is az új magyar irodalom egyik legjelentősebb úttörő egyéniségének tartotta. Hetvenegynéhány kötetre rúgó életműve ma sem vesztett népszerűségéből.